Ma délelőtt egy szem porontyommal meglátogattuk a helyi zenebölcsit. Sok kisgyerek, változó korosztály, sok mami, sok világnézet. Van egy kisfiú, nevezzük Benedeknek, aki a család második gyermeke, 14 hónapos. Anyukája lelkesen hordja minden héten, és- kérdezés nélkül-lelkesen osztja az észt. Mindenkinek. Ma Benedek arcán pár banditasebhelyen kívül felfedezhető volt nagyfokú pirosság és hámlás, szemmel láthatóan kezeletlen állapotban. 

Szó szót követett a zenebölcsi végén, feljött a klasszikus ki hova jár orvoshoz téma és Benedek arca is, mire Benedekanyu lelkesen újságolta, hogy ő bizony nem viszi a gyerekét orvoshoz,ha beteg, akkor sem, hanem látóhoz járnak.. Mert ő az, aki látja és meg is mondja, hogy mitől beteg a gyerek, és kezeli is a megfelelő módon. A mostani pirosság pedig lelki okokra vezethető vissza. Szerintem meg a glicerines krém hiányára...

Nihil inanius, quam multa scire....